A felnövekvő nemzedékekben hosszú távon is tudatosítani kell, hogy egy nemzet tagjaiként összetartozunk, és nem hagyhatjuk sorsukra a bajba jutottakat, a rászorulókat. A segítségnyújtás mindannyiunk elemi emberi kötelessége. Számtalan tanulmány és megfigyelés bizonyítja, hogy az emberek krízisben, vagy baj esetén kevéssé érzik magukat kompetensnek a helyzet kezelésére vagy megoldására. Ennek egyik oka annak képzete, hogy nem rendelkeznek azokkal a képességekkel, készségekkel mely őket alkalmassá tenné a problémamegoldásra. 

Azzal, hogy kizárólag önkéntesek működtetik Egyesületünket, – mely minden érdeklődő számára nyitott és előzetesen nem igényel semmiféle szakképzettséget, azt az üzenetet tudjuk közvetíteni, hogy ezen képességek és készségek megszerezhetőek. A laikusoknak át kell érezniük annak lehetőségét, hogy nem tudnak és nem is mindig szükséges a hivatásos segítőkre támaszkodniuk. A közösség összetartó ereje és felelősségvállalása elengedhetetlen, mert a paternalista szemléletben bízni okafogyott és gazdaságtalan. Az önkéntes szerveződéseket helyi szinten, a helyi igényeknek megfelelően és a helyi kapacitások fejlesztésével szükséges először megoldani, mert gazdaságosabb, mi több hatékonyabb is.

Az önkéntesek szerepének jelentősége ma már széles körben elfogadott és nem igényel hosszas okfejtést, hogy milyen szerepet töltenek be egy jól működő társadalom életében. Ma már sokkal inkább arra kell fektetni a hangsúlyt, hogy az önkéntes által ráfordított idő és munka értéke hatékonyan megtérüljön. Ehhez a tevékenységéhez szükséges eszközöket, körülményeket és feltételeket kell megteremteni. Az önkéntes tudásának bővítésével, készségeinek fejlesztésével és a beavatkozásainak sikere okozta öröm méltó ellentételezése az általa hozott áldozatoknak.